Mi kell egy otthoni hangfelvételhez?

rodeati 2017-07-07 Uncategorized 5 hozzászólás

Először is leginkább hang, amit felveszünk. 🙂
A viccet félretéve, sokan vannak, akik szeretnének otthon hangfelvételt készíteni, megörökítve ezzel énektudásukat, gitártudásukat, stb., hogy ezeket a felvételeket aztán később akár különböző közösségi oldalakon megmutathassák a nagyérdeműnek.
Technikai ismeretek hiányában azonban sokan nem tudják, hogyan is kezdjenek ehhez hozzá. Nos, ez a cikk főként nekik igyekszik segítséget nyújtani.

Kezdjük az elején!

1. nyugodt környezet

Először is mindenképpen szükségünk lesz egy olyan helyre, ahol viszonylag jó az akusztika, nem zavarnak meg minket felvétel közben, nem nagyon hallatszódnak be a környezeti zajok, stb. Egy társasházban vagy panelban talán ez jelenti a legnagyobb nehézséget, de azért meg lehet oldani.
Interneten rengeteg segítséget lehet találni ezzel kapcsolatban, bár többnyire inkább angol nyelven. Vannak különböző költséghatékony megoldások az akusztika javítására, amelyek otthoni használatra megfelelnek. Ezekhez a következő szavakra érdemes rákeresni: vocal booth, soundproof, home studio, stb. Mindegyikhez javasolt hozzátenni a „DIY” mozaikszót, vagy a „home made” kifejezést, illetve azt, hogy „low budget”. Ha ez megvan, akkor jöhet a technikai rész.

2. számítógép

Ez lehet laptop vagy asztali számítógép, nagyjából mindegy. Természetesen Mac is lehet, de én nem azt használok, így erre most nem térek ki.
Ami fontosabb, hogy minél halkabb legyen az általunk használt gép, hacsak nem tudjuk megoldani, hogy külön helyiségben legyen a számítógép és a mikrofon, amivel a felvételt készítjük. Ez azért fontos, mert a stúdiómikrofonok elég érzékenyek, ami a felvétel minőségét javítja, ugyanakkor ennek van egy negatív hatása is, méghozzá az, hogy a háttérzajokat is elég szépen felveszi. 🙂 Ezt később azért szoftveresen is lehet javítani, viszont jobb, ha mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk a zajt, ezzel megkönnyítve az utómunkát.
A számítógéppel szemben támasztott hardveres igényeket (RAM, processzor, stb.) majd az határozza meg, hogy milyen szoftvert használunk a felvételek elkészítéséhez. Ezeknek a szoftvereknek a rendszerkövetelményeiből érdemes kiindulni.

3. szoftver

Sokféle szoftver létezik erre a célra. A legelterjedtebbek talán a Steinberg Cubase, az Ableton Live és az Avid Pro Tools.
Ezeken kívül érdemes még megemlíteni az Audacity nevű szoftvert, aminek két nagy előnye is van. Az egyik, hogy teljesen ingyenes, a másik, hogy tud magyarul. 🙂
Vannak olyan hangtechnikai eszközök, amelyekhez a fent említett elterjedtebb szoftverek valamelyikének egyszerűsített verzióját adják ajándékba. Nekem pl egy Yamaha keverőhöz adták a Steinberg Cubase AI verzióját, ami alap dolgokra teljesen megfelel. Ennek a teljes specifikációját megtaláljátok a gyártó honlapján, a linkre kattintva.
Ezeknek a szoftvereknek a használatához rendelkezésre állnak videó tutorialok a youtube-on, viszont többnyire ezek is angol nyelvűek.

4. audio interface

Ezt nevezhetnénk akár hangkártyának is, de ez nem lenne teljesen korrekt kifejezés (a kialakítás miatt), meg hát mégis csak elegánsabb az audio interface elnevezés. 😀
A megfelelő eszköz kiválasztásához először át kell gondolnunk, hogy milyen felvételek készítésére szeretnénk használni azt. Ha csak éneket szeretnénk felvenni, akkor elég egy olyan interface, amin van egy mikrofon bemenet és kész. Nyilván ez lesz a legolcsóbb megoldás, de ha nincs szükségünk másra, akkor felesleges kiadnunk több pénzt.
A technikai dolgokban rendkívül fontosnak tartom a minőséget, ezért én mindenkinek, aki hozzám fordul segítségért, azt szoktam javasolni, hogy inkább olyan eszközt vegyen, ami kevesebb szolgáltatást kínál, de amit tud, azt a lehető legjobb minőségben biztosítja. Aki pedig annak a híve, hogy minél olcsóbban minél többet megkapjon, azt próbálom erről lebeszélni, de ha nekem nem megy, akkor majd a saját kárán megtanulja. Tényleg nem érdemes olcsó eszközöket megvenni, mert annak mindig csak bosszankodás az eredménye, mert sistereg a poti, torz a jel, sok a belső zaj, stb., aztán a vége az lesz, hogy az eszköz megy a polcra és jön helyette egy jobb minőségű, tehát amit elsőre megvettünk, az csak kidobott pénz. Ez persze nem mindenkire igaz, mert van, akinek nem számít a minőség, bár én azt gondolom, hogy aki ilyen dolgokkal szeretne foglalkozni, abban legalább erre legyen igény.

Nézzük a lényeget!

Az audio interface kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy milyen csatlakozók vannak rajta. Alapvetően mindegyiken kell lennie egy USB csatlakozónak, amivel a számítógéphez tudjuk csatlakoztatni. Léteznek más csatolófelületek is, de manapság az USB-s megoldások a legelterjedtebbek és talán ezeket a legegyszerűbb kezelni is.
Az USB csatlakozón kívül szükségünk lesz még legalább egy bemenetre, de ez a felhasználástól függően több is lehet. Most vegyünk egy olyan példát, ami az otthoni felvételeknél a legjellemzőbb, kell egy mikrofon bemenet és egy hangszerbemenet.

A mikrofon bemenet mindenképpen XLR csatlakozós legyen (ez alapkövetelmény a hangtechnikában) és legyen hozzá egy fantomtáp kapcsoló is a kondenzátor mikrofonok használatához. A hangszerbemenet mindig 6,3 mm-es Jack csatlakozó, ami bizonyos modelleknél kapcsoló segítségével többféle jelszint fogadására is alkalmas lehet. Mindkét bemenethez kell, hogy legyen külön egy-egy gain szabályzó.

A bemeneteken kívül kell még nekünk egy monitor kimenet is, amivel vissza tudjuk hallgatni a felvételünket, illetve vannak olyan típusok, amelyeknél akár direkt monitorozásra is kapcsolhatunk, ami azt jelenti, hogy a számítógépes szoftverünk kihagyásával közvetlenül hallgathatjuk a bemeneti jelünket. Erre a funkcióra általában egy fejhallgatókhoz szánt 6,3 mm-es csatlakozót és egy RCA csatlakozó párt, vagy egy 6,3 mm-es Jack csatlakozó párt szoktak biztosítani. Ez utóbbiak a monitor hangfalak csatlakoztatására szolgálnak, amire visszahallgatáskor, illetve a zenei anyag kikeverésekor lesz szükségünk. A kimenetekhez természetesen jár egy hangerőszabályzó is.

A fent leírtak és a saját tapasztalataim alapján két típust javasolnék. Ezek a Focusrite Scarlett Solo (2nd Gen), ami fentebb látható és a Steinberg UR12, ami pedig alább. Ezeknek az ára 32.000 Ft és 35.000 Ft körül mozog. Mindkét eszköz ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkezik és minőségre is nagyjából megegyeznek. A különbség leginkább a hozzájuk járó szoftverekben, illetve a dizájnban van, így ezek alapján érdemes választani. Rajtuk kívül persze számos gyártó létezik, ezek közül szintén válogathatunk, de azt javaslom, hogy ügyeljünk arra, hogy ha a fenti két eszközzel megegyező paraméterekkel rendelkező eszközt keresünk, akkor kb. ebben az árkategóriában gondolkodjunk. Ezeknél olcsóbbat venni ugyanilyen paraméterek mellet nem érdemes, de ennek okait már feljebb leírtam. Drágábbat vehetünk, de azt meg szerintem otthoni használatra felesleges.

Vannak még egyéb megoldások is, pl a Yamaha MG keverőszériájából az UX változatok, amik használhatók USB audio interface-ként is.

5. mikrofon

Mikrofonokkal kapcsolatban már írtam korábban is bejegyzéseket, ezek elolvashatók itt és itt.
Ezekben a cikkekben viszont nem esett szó a stúdió mikrofonokról.

Mitől más egy stúdió mikrofon, mint egy „hagyományos”?

Itt is azok a kulcsszavak kerülnek elő, amikről a mikrofon összehasonlító cikkemben írtam, tehát a kialakítás és a frekvenciaátvitel.
A stúdiómikrofonok mindig rögzítve vannak egy állványon, így ezeknél nem kell arra törekedni, hogy kényelmes legyen a fogásuk. Már a kialakításnál is képbe kerül a frekvenciaátvitel, ugyanis a stúdiómikrofonok többsége nagy membrános kondenzátor mikrofon. Hogy is függ ez össze a frekvenciaátvitellel? Hát úgy, hogy ezeknél a mikrofonoknál arra törekednek a gyártók, hogy minél részletgazdagabban vigyék át a hangforrás által létrehozott hangot. Alapvetően ezért is használnak kondenzátor mikrofonokat erre a célra, mivel ezek jóval érzékenyebbek, mint dinamikus társaik. Ez viszont önmagában nem elég. A stúdiómikrofonok lényege a minél lineárisabb frekvenciaátvitel. Magyarra fordítva az a cél, hogy a mikrofon az eredetihez minél jobban hasonlító hangot vigyen át, tehát ne emeljen ki és ne csillapítson egyik tartományban sem (20Hz és 20kHz között). A nevesebb gyártók általában meg szokták adni a mikrofon átviteli görbéjét, ahogy alább látszik.

Ehhez a megfelelő membrán(ok)ra is szükség van, aminek a megtervezése és kifejlesztése mögött nagyon komoly mérnöki munka áll. Nekünk most annyit elég erről tudni, hogy a stúdiómikrofonok membránja általában nagyobb, mint a színpadi mikrofonoké (legalábbis énekmikrofonok esetében). Ezen kívül ezeknek a mikrofonoknak a membránja merőleges a mikrofon tengelyére.

További jelentős különbség a színpadi társaikhoz képest, hogy általában nincs a burkolatba beépített szivacs, ami többek között a szélzajt hivatott csökkenteni. Stúdiókban nem igazán jellemző a szél, így erre nem is nagyon van szükség. 😀 Vannak viszont olyan hangzók (főleg mássalhangzók, pl.: p, b, stb.), amik hirtelen nagyobb légnyomással terhelik a mikrofon membránját, ami nem túl kellemes hangot eredményez. Ennek kiszűrésére hivatott a popfilter, vagy más néven popkiller, amit a mikrofon elé szoktak helyezni, tehát egy ilyet is be kell szerezni.

Ezeket a mikrofonokat kosaras tartóban szokták használni, ami a kialakításának köszönhetően a rezgések csillapítására is hivatott.

A különbségeket tovább nem részletezném.

Nekem személy szerint egy Audio-Technika AT2050 típusú stúdiómikrofonom van, ami kettő membránnal rendelkezik és változtatható a karakterisztikája. Ez nem a legolcsóbb kategóriába tartozik a maga 85.000 Ft körüli árával, de vannak neki egyszerűbb testvérei is, mint az AT2020, illetve az AT2035. Előbbi 36.000 Ft környékén, utóbbi pedig 55.000 Ft környékén mozog, viszont az utóbbihoz jár egy rezgéscsillapító kosár is, illetve jobb paraméterekkel rendelkezik. Más gyártók típusait sajnos nem ismerem, így azokról nem tudok véleményt mondani, de ezek közül bármelyiket szívesen ajánlanám. Otthoni felhasználásra alapszinten elég az AT2020-as is, főleg, ha csak éneket szeretnénk vele rögzíteni. Ha már hangszert is szeretnénk mikrofonnal felvenni, akkor inkább az AT2035-öt javasolnám, ha pedig magasabb minőséget és részletgazdagabb hangzást szeretnénk, illetve lehetőséget a karakterisztika állítására, akkor az AT2050 egy megfelelő választás lehet.

Nem akarok senkit rábeszélni erre a márkára, a fenti vélemény csupán az én személyes tapasztalataimon alapul. Ettől függetlenül lehetnek más gyártóknak jobb mikrofonjai ugyanezekben a kategóriákban, viszont ez már többnyire mindenkinek a szubjektív véleményén alapszik.

Az otthoni felvételre szánt mikrofonnál tehát a legfontosabb, hogy stúdiócélra kifejlesztett mikrofont válasszunk, ha megfelelő minőséget szeretnénk elérni. Ezek általában kondenzátormikrofonok, viszont ha az általunk felvételre használt helyiségben túl nagy lenne az alapzaj és ezt nem tudjuk semmiképpen minimalizálni, akkor lehet, hogy jobban járunk, ha egy jó minőségű dinamikus mikrofont használunk. Ez a megoldás akkor is szóba jöhet, ha van már egy dinamikus mikrofonunk és az anyagi lehetőségeink nem engedik még egy mikrofon megvásárlását.

6. monitor hangfal, fejhallgató

Kezdjük a fejhallgatóval.
Erre mindenképpen szükség lesz, ahhoz, hogy a felvétel során tudjuk hallgatni a zenei alapot, amire énekelünk, illetve hogy halljuk saját magunkat is. Itt is érdemes jó fajtát választanunk. Ha csak a felvétel közbeni monitorozásra használjuk, akkor a legfontosabb szempont a hangszigetelés. Erre azért kell nagy hangsúlyt fektetni, mert ha a mikrofon előtt állunk fejhallgatóval a fejünkön és annak a fejhallgatónak nem jó a hangszigetelése, akkor az abból kiszűrődő zene szépen visszakerül a felvételünkre, ami nem túl szerencsés.

A monitor hangfalra a kész zene kikeveréséhez lesz szükségünk. Ezeknél is – hasonlóan a stúdiómikrofonokhoz – fontos a lineáris frekvenciaátvitel. Ezeknek az a lényege, hogy minél természetesebb módon adják vissza a zenei anyagot, tehát ne emeljenek ki se mély, se magas frekvenciákat, illetve ne is csillapítsák azokat. Itt a zenei anyag tényleges hangzása a lényeg számunkra, mivel a hanganyag kikeverése során ezeket a hangfalakat referenciaként használjuk. Ha egy olyan hangfalon kevernénk ki a zenét, ami alapból kiemeli a mély frekvenciákat, akkor valószínűleg kevesebb mélyet tennénk rá, ami azt eredményezné, hogy egy átlagos hangfalon, ami nem emel ki, kevésnek hallanánk a kész anyag mély tartományát. Ez természetesen nem csak a hangfal függvénye, hanem sok összetevőtől függ, mint pl. a lejátszótól, annak EQ beállításaitól és a helyiség akusztikájától, de még a hangfalak elhelyezésétől is. Éppen ezért javasolt többféle hangrendszeren meghallgatni a kikevert hanganyagot, mielőtt késznek nyilvánítjuk, főleg, ha nincs még kellő tapasztalatunk. Ez azonban már a stúdiózás témakörébe tartozik, a cikk viszont a szükséges eszközökről szól, így jobban nem mélyedek most bele.

Rengeteg gyártó készít stúdió monitor hangfalakat. Ezek közül néhányat említenék: Alesis, KRK, Fostex, Denon, M-Audio, Yamaha, Focal, Neumann és még sorolhatnám.
Otthoni felhasználásra közeltéri (nearfield) aktív monitor hangfalat érdemes használni. Mindenképpen fából készültet válasszunk, mert ezek hangzása lényegesen jobb, mint a műanyagoké.

Ezeknek a hangfalaknak az ára elég magas. A legolcsóbbakat, amit érdemes lehet megvenni,  40-45.000 Ft/pár áron szerezhetjük be. Ilyen pl. az Alesis Elevate sorozatából a 4-es és az 5-ös. Ha komolyabb minőséget szeretnénk, akkor legalább kétszer ennyit kell rá költenünk, de inkább többet. Ezeknek az ára nagyjából 50-60.000 Ft/db-tól indul, pl.: KRK RP4 RoKit, KRK RP5 RoKit, KRK RP6 RoKit.

Az említett márkák és típusok csak például szolgálnak, ezeken kívül rengetegféle közül válogathatunk az ízlésünk és a pénztárcánk alapján. Érdemes mások által már kipróbált típusokról érdeklődni, mielőtt választanánk.

Ha nem szeretnénk monitor hangfalakat venni, mert épp nem engedik az anyagi lehetőségeink, vagy a szomszéd, vagy a macska, vagy bármi, akkor helyettesíthetjük ezt is fejhallgatóval, viszont itt is törekedjünk a minél jobb minőségre, illetve a minél lineárisabb átvitelre a jó zajszigetelés mellett.

Ha a fejhallgatót keverésre is használni akarjuk, akkor nagyon fontos a lineáris átvitel mellett a kényelem is, mivel adott esetben órákig a fejünkön lehet. Nekem egy Shure SRH840-es fejhallgatóm van, ami elég jó átvitellel rendelkezik és jó a zajszigetelése is, viszont elég nehéz, így egy idő után kényelmetlenné válik, ezért keveréshez nem az igazi. Ennek az ára jelenleg 45-50.000 Ft körül van. Ha viszont csak a felvétel közbeni monitorozásra szeretnénk használni a fejhallgatót, akkor viszonylag jókat kaphatunk már 15-20.000 Ft-ért is, ez alatt azonban szerintem nem érdemes venni.

Ezzel megvannak azok az alap eszközök, amik szükségesek az otthoni hangfelvételek készítéséhez.

A hangszerek felvételére most nem fogok kitérni részletesen, csak a gitárfelvételről írok pár sort. Ezt alapvetően kétféleképpen végezhetjük, az egyik a közvetlen vonal bemeneten történő rögzítés, a másik pedig a mikrofonos rögzítés. Ha akusztikus gitárt szeretnénk felvenni, annál nyilván csak a mikrofonos felvétel jöhet szóba. Elektromos, illetve elektro-akusztikus gitároknál a vonal bemeneten történő felvétel történhet effekt nélkül, közvetlenül a hangszer kimenetéről, illetve effekt közbeiktatásával is. Ha a kedvenc gitárkombónk hangzását szeretnénk megörökíteni, akkor ezt is mikrofonozással célszerű megoldani. Ezt tovább nem is részletezném.

A fent leírtak célja az, hogy segítsek abban, hogy milyen irányba érdemes elindulni, ha otthoni felvételeket szeretnénk készíteni.

Összegzés

Zárásképp felsorolom még egyszer, hogy mire is van szükség egy otthoni felvételhez, ezek a következők:

• – nyugodt környezet
• – számítógép
• – hangfelvételre alkalmas szoftver
• – audio interface (hangkártya)
• – mikrofon, mikrofon állvány és popfilter
• – monitor hangfal és/vagy fejhallgató
• – szükséges kábelek

Ezeknek a kiválasztásánál az egyéni céljainknak és igényeinknek, valamint az anyagi lehetőségeinknek van meghatározó szerepe.

Remélem, hogy sikerült segítenem azoknak, akik szeretnének otthoni felvételek készítésével foglalkozni.

Ha tetszett a cikkem, kérlek oszd meg másokkal is!